Az odaút nagy része szenvedéssel telt. Nem vagyok egy buszos-rosszullétes típus, viszont rengeteget tudok idegeskedni, és ezt megbosszulja a szervezetem. Olaszország már a legkisebb dolgokban is más. Például, amit észrevettem, a leállósávban végig jelezve van, hogy merre találsz SOS telefont. (Erre szerencsére nekünk nem volt szükségünk) Úgy építik meg a belvárost megközelítő utakat, hogy közben a legkisebb kárt tegyék a természetben. Ez volt például Nápoly centrumának közelében, ahol olyan útrendszer van, hogy hű. A fél város tömör betondzsungel, és vannak nagyon magas irodaházaik. Olyan felhőkarcoló stílus, elég furcsa volt. Az első szállásunk Rovigo-ban volt, a szobánkban olyan LG LCD TV volt, amilyen még nekem sincs otthon. Rákészültem a következő napra, amikoris Firenzébe mentünk. Azt a napot lehetne elemezni. Firenze körül építettek a drága olaszok egy elkerülő körgyűrűt, ami 2x5 sávos. Elég félelmetes volt, már hogyha a 2x2, maximum 2x3-as magyar utakat vesszük alapul. A mi csoportunk városnézése inkább városfutásnak volt minősíthető, ugyanis úgy masíroztunk végig a városon min. 35 fokos melegben, mint a spártai hadsereg. Nem vagyok én Hannibál, aki éppen a Római Birodalmat akarja meghódítani. Direkt úgy öltöztem fel, hogy komplikációk nélkül juthassak be a dómba, ami gyönyörű. Sikerült is pár képet csinálnom két sprint között. A nap majdnem-végén Chiancano Termébe (nem Chiancanonak a terme, hanem fürdőváros) mentünk, a szállásra. Ott is, ahol a legtöbb helyen, kiszúrt magának az egyik olasz pincér. Olyan volt mint egy kis manó, megzabáltam.
Harmadik nap, Róma első felvonás. A HP7 második részének olaszországi premierjének napja, TUTTO FINISCE. Tudom, láttam több plakáton is. Mivel mi már nem először jártunk ebben a városban, nem tartottunk a csoporttal. Első utunk természetesen a Vatikánba vezetett. Megmondom őszintén, "amazed" voltam, teljesen átjárt a hely szelleme, ami nem volt nehéz, a gigantikus méretű János Pál plakát mellett állva. Ennek ellenére úgy éreztük, hogy felesleges végigállnunk a befelé kígyózó sort, mert már kétszer is voltunk bennt. A székesegyház felé vezető úton, ha 25 ember nem szólított le minket "Vatican Tours" címszóval, akkor egy sem. Ezután a Gianicolo-ra sétáltunk, ami Róma 7 dombja közül a legmagasabb. Megjártuk a Piazza Navonát, ahol éppen akkor rámolták el a piacot, és ahol eltévedtünk, mert nem találtuk meg a Pantheonhoz vezető utat. De egy félig kopasz, ámde szimpatikus, angolul nem beszélő olasz businessman útbaigazított minket. Szép szállodánk volt, nemrég épülhetett, mert az étteremben még lehetett érezni a halvány festékszagot. A második római nap kezdete volt a legnehezebb az összes közül. A szállásunk eléggé kint volt, és csak a csoporttal tudtunk bejutni a városba, ezért akkor kellett kelnünk, amikor ők, hajnali 5-kor. Milyen nyaralás ez?? A Circo Massimo-nál majdnem elaludtam egy lépcsőn, és miután a Bocca della Verita-t (Igazság szája) még nem lehetett megtekinteni ilyen korán, felkerestük a híres-neves kulcslyukat a Piazza Cavalieri di Malta-nál. A képen nagyjából látszani fog, hogy csak a Szent Péter székesegyház kupoláját lehet látni két sövény között. Azért ennyire titokzatos a hely, mert nem római terület. Ezután a Piazza del Popolo-ra mentünk, majd a Via del Corso-n haladva eljutottunk a Piazza di Spagna-hoz, ahol pihentünk egy kicsit. Onnan végig folytam a Via Condotti-n, amin a legnevesebb márkák találhatók, Diorral kezdve GUCCI-n, PRADA-n, Louis Vuittonon át Salvatore Ferragamo boltja, és a többiek. Ázsiaiak ezrei rohangálnak hatalmas PRADA bevásárlótáskákkal és majdnem eltaposnak. De tényleg, a legtöbb ember aki a GUCCI-ban és a PRADA-ban vásárolt, az ázsiai volt. Ja, egy jellegzetesség. Olaszországban minden második embernek (férfinak és nőnek egyaránt) Louis Vuittonja van. Ezek nagy része persze hamisítvány, de nagyon tetszett amikor egy pasi Louis Vuitton bőröndöt húzott maga után, és az övén is a monogram díszelgett. Az olaszok, ettől eltekintve is nagyon stílusosak. Lett volna pár ember, akit szívesen lefotóztam volna, de olaszul nem tudok, angolul meg ők nem. És nem szeretek paparazzit játszani. Utolsó római látnivalónk a Lateráni bazilika volt, ami szintén nagyon szép. Jut eszembe, még Firenzében kaptam egy virágos kendőt, Rómában meg egy fehér trikót, aminek átlátszó, virágos a háta. Emellett megkoronázta a napomat, hogy láttam Giabiconi-t egy óriásplakáton. Búcsúztunk Rómától, és pihenésre már nem számítva vártunk a következő napot.
Nápolyt pár szóban, sztereotípiák alapján össze lehetne foglalni. Meleg, van kikötője, iszonyatosan koszos, és sok a néger árus. Részben beigazolódott az, amit Nápolyról hallani. helyenként méteres kupacban áll a szemét. És mindezt a "szebbik" részen. A veszélyes területekre természetesen nem visznek turistákat. A kikötőben rengeteg yacht áll, az ember elcsodálkozik, hogy hol van a világon ennyi gazdag ember. A nap lényege Pompei volt,a hol szintén gyilkos melegben gyalogoltunk, viszont jókat lehetett fotózni. Lett is pár kép :)
A hatodik nap határozottan a hét legjobb napja volt, a kezdetet leszámítva. Capri-ra mentünk, ami egy csodás kis sziget. Sorrento-ból mentünk hajóval, és kezdődött az őrület. Ablak mellett ültem, és -nem vagyok tengeribeteg - viszont félelmetes volt egy zárt hajóban ülni, ami úgy nézett ki belülről mint egy repülő. Ráadásul néha úgy megdobott minket a tenger, hogy azt hittem pár másodperc és elkezdünk süllyedni. Túléltem a hegyre fellibegőzést is, amit a végén már élveztem is, pedig el nem tudtam volna képzelni, hogy én egyedül libegjek 2 méternél magasabb távolságokban. Itt tényleg volt fotótéma, főleg a svéd Axel Munthe doktor villájában. Fürdésre sajnos csak kevés idő jutott, pedig nagyon élveztem a nagy hullámokat. A hazafelé hajózás már tűrhető volt, mert a hajó nyitott részén ültem.
A hetedik nap fotóztam a legtöbbet, amikor már elindultunk észak felé, és útba ejtettük Tivoli-t és Orvieto-t. Elkezdődött a félelmetesen hosszú hazaút, ahol ismét kiszenvedtem magam, mert már nem volt olyan póz,amiben kényelmesen éreztem volna magam.
Sajnos most be kell fejeznem, össze kell pakolnom a következő hétre, és úgynézki így a képekre sem marad időm :( Ne haragudjatok :( Jövőhéten nagyon pótolok! puszii!
UI: Vettem pipáááát!